A 2026-os Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál első napjáról Babos Zonga Rebeka tudósítását itt, a második napról Ocsenás Péter Bencéét itt olvashatják. A harmadik nap programjairól Kabai Henrik számol be.
A 2026-os Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál szombati napjának nyitányában Modor Bálint beszélgetett a József Attila Irodalmi Támogatás 2025-ös díjazottjaival, Endrey-Nagy Ágostonnal, Ferencz Mónikával, Locker Dáviddal, Seres Lili Hannával és Simon Bettinával. Azokról a szövegekről kérdezte a szerzőket, amelyekkel a féléves támogatás ideje alatt készültek el, az érdeklődők pedig betekintést nyerhettek alkotói munkájukba, vízióikba és az íráshoz való viszonyulásmódjukba.
Endrey-Nagy Ágostontól megtudhattuk, hogy az antikvitásban fellelhető abúzusok és erőszaktörténetek újraírására vállalkozott
készülő debütkötetének kéziratában. „Jobbára koncepció, ami mozgatja a verseim” ‒ válaszolta Modornak, aki többek között az ihlet és a tudatos szerkesztés kapcsolatáról is kérdezte a beszélgetés résztvevőit. Endrey-Nagy arról is beszámolt, mekkora jelentőséggel bír Assisi Szent Ferenc karaktere az elmúlt időszakból származó verseiben, amelyekkel a természethez való viszonyulás különböző aspektusait tárja az olvasók elé. Simon Bettina, a Strand (József Attila Kör ‒ Magvető Kiadó, 2018) és a Rengeteg állat a vonatból (Jelenkor Kiadó, 2024) című kötetek szerzője arról számolt be, hogy az irodalmi támogatás ideje alatt visszatért a novella műfajához, és
Az Anne Sexton-podcast munkacímmel egy fiktív költészetkritikai beszélgetőműsor darabjain dolgozott.
Elmondása szerint legújabb kéziratában a 20. század eleji amerikai költő versei inspirálták, és elárulta, hogy Sexton munkásságáról konferenciaelőadást is tartott nemrég.
Ferencz Mónika, akinek a Scolar Kiadónál két kötete jelent meg Hátam mögött dél (2017) és Búvárkodás haladóknak (2021) címmel, elmondta, hogy
készülő kötetében a szereplíra műfajára alapozva egy középkorú leszbikus nő szólamát szeretné az olvasók elé tárni.
Az alkotás folyamatát illetően azt nyilatkozta, hogy gondolkodásmódjában az ihlet helyét idővel a koncepció veszi át, és ez erőteljesebben segíti megtalálni azt a ritmust, amelyben függésbe kerülhet az írás mechanizmusával. „Akit nem áld meg az élet fantáziával, elmegy alanyi költőnek” ‒ állította Locker Dávid, a Beszédkényszer (Prae Kiadó, 2024) szerzője. Azokat a posztmodern trükköket részletezte, amelyekkel kilábalni próbál rokonok és hozzátartozók gyanakvásaiból, ezek mellett pedig elárulta, hogy
a mai napig kételyei vannak a magánéleti vonatkozások és az esztétikai értékek összeegyeztethetőségét illetően.
Seres Lili Hanna 2019-ben megjelent Várunk (Fiatal Írók Szövetsége) című kötete után a legújabb, Istenek a körfolyosón (Jelenkor Kiadó, 2026) című kötetével az érdeklődők már a fesztivál második napján megismerkedhettek. A szerző ennek az anyagnak a véglegesítésén dolgozott az irodalmi támogatás ideje alatt,
elmondása szerint a verseskötet anyagának legkorábbi darabjai 2022-ben születtek.
A szerző arról is beszámolt, hogy az alkotás folyamatában kifejezett hatást gyakoroltak a szövegeire James Joyce Ulysses és Borbély Szilárd Bukolikatájban című művei. Olyan inspirációs forrásokként beszélt ezekről az irodalmi alkotásokról, amelyek segítették szürreális és meseszerű stílusban megragadni Budapest hetedik kerületének isteneit.
A délután folyamán Zoltán Gábor Nyilaskeltető (Kalligram Kiadó, 2026) című könyvéről Németh Gáborral beszélgetett. A nyitányban Németh kiemelte, hogy a kötet szerzőjét a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, székfoglalóját pedig az előző héten tartotta meg. Magától értetődő módon tematizálódtak a későbbiekben a naturalizmus kötetben tetten érhető hatásai, Zoltán pedig
kiemelte Émile Zola Állat az emberben című, 1890-ben megjelent regényének fontosságát a Nyilaskeltető hangvételét és stílusát illetően.
Németh a borító különállósága felől kérdezte az esszékötet szerzőjét, ugyanis az Orgia (Kalligram Kiadó, 2016), Szomszéd. Orgia előtt és után (Kalligram Kiadó, 2018) és Ólomszív (Kalligram Kiadó, 2024) című munkáival összhangban legújabb kötete is az 1940-es évek történéseit dolgozza fel. Zoltán ezzel kapcsolatban
nyomatékosította Ország Lili munkásságának és a kötet borítóján látható, Attila utcai iskola című, 1955-ös grafikájának jelentőségét,
elárulva, hogy egy időben a műalkotáson látható épülethez rendkívül közel élt.
„Az Orgia olyasmi, amit nem lett volna szabad megírnom” ‒ mondta Németh köteteket párhuzamba állító kérdésére felelve. Kifejtette, hogy valójában afelől gondolkodtatta el a 2016-ban megjelent kötetének kiadása, hogy
milyen társadalmi konstrukció késztette rá, hogy visszatekintve tiltott dolognak ítélje, amit megvalósított benne.
A Táltos utca 7‒9. című esszé felolvasását követően Németh kiemelte azt a múlthoz való különös viszonyulást, amely a kötet több darabjában is tematizálódik: „Ahhoz szoktunk hozzá, hogy a múlt pozitív örökségének vállalásából származó büszkeség természetes: továbbvisz minket, segít élethelyzetekben. Ehhez képest, amikor az elődök egy olyan kontextusban kerülnek elő, ami szégyenletes, nehezen feldolgozható és a múltnak egy sötét részét képezik, azt váddal illetjük, és azt kérdezzük: »Mit tehetünk mi arról?«”. Ezt
a Németh által hangsúlyozott furcsa egyenlőtlenséget a szerző Grezsa Ferenc Apák és fiúk című, 1990-es pamfletjével próbálta feloldani,
a generációkon átívelő örökséggel kapcsolatban kiemelve: „Némi »apákésfiúkozásra« szükség van, és mindig is szükség lesz.”
A beszélgetés végén Mészöly Miklós Koldustánc című novelláját is felidézte, amelyben elmondása szerint a magyar próza fordulata érhető tetten, és amely alkotói munkájában is inspirálta. Ugyancsak
Mészöly életművének néhány konkrét esetével hívta fel a figyelmet a moralitástól elszakadás szükségességére
annak érdekében, hogy szerzőként alapos és objektív megfigyelésnek vethesse alá az egyes jelenségeket. Zoltán azt is megemlítette, hogy
a több mint huszonöt év anyagát tartalmazó esszéegyüttes Tóth-Czifra Júlia szerkesztésével vált organikusabb kompozícióvá,
számos darabja pedig a már említett Mészöly-írásokon túl Kertész Imre és Arthur Schnitzler munkásságával is párbeszédbe lép.
Terék Annával a Jelenkor Kiadónál idén megjelent Jég című kötetéről Valuska László beszélgetett. „El kéne kezdeni a békéről is írni valamit” ‒ merült fel a költőben a gondolat a száz versből álló mű megírásának kezdetén. A
pszichológusként is tevékenykedő szerző
a transzgenerációs háborútapasztalatokkal és a túlélési mechanizmusokkal kapcsolatban beszélt a személyes tapasztalatok szakmai aspektusból történő megközelítéséről, valamint arról, milyen mértékben válik kultúrafüggővé és átvehetővé az a tapasztalat- és emlékapparátus, amellyel egy fiatal Magyarországra érkezik. Terék arról is beszámolt, hogy
az egyes versek megírásakor kezdetekben még nem állt rendelkezésére koncepció, a szövegek így kvázi vaktában születtek.
Két női szólammal, Erzsébetével és Júliáéval indult a kötetterve, amelyhez aztán négy férfihang társult, összességében a két nem perspektívája mégis fele-fele arányban lelt képviseletre a kötetben.
„Fene tudja, hol kezdődik a valóság” ‒ állította, amikor a közoktatás valóságtól eltérő szegmenseiről beszélt a történelemben, és elmondta, hogy
nagymamája nézőpontját tartotta eléggé hitelesnek ahhoz, hogy arra támaszkodva nekikezdjen a versek megírásának.
Sirbik Attila St. Euphemia és Danyi Zoltán Dögeltakarító című kötetére hivatkozva emelte ki, mennyire ellehetetlenült a magyarlakta elcsatolt területek hovatartozásának kérdésköre,
az 1999-es szerb bombázást említve pedig elgondolkodtatta az érdeklődőket a magyarokat és szerbeket egyaránt érintő vetületeiről.
A beszélgetés során elhangzott verseken (Hideg; Szívem, mint a viasz; Atlasz és Tabletta) túl a zárlatban elhangzó Szólni című Júlia-szólam is erőteljesen reprezentálja azokat a szempontokat, amelyek nyomán háborúról és békéről, kívülállóságról és hazatalálásról beszélgettek a meghívottak.
Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál – 3. nap, Kristály Színtér, Budapest, 2026. április 11.
A borítófotót Kováts Zsófia készítette.
